Alsómocsolád

A falu fekvése, megközelíthetősége

Akire büszkék vagyunk

A falu története

Látnivalók




Alsómocsoládon találtak már bronzkori és római kori régészeti leleteket is. A római kori lelet, az 1296 darabból álló ezüstérem kincs. A legkorábbi érme i.e. 79-ből, a legkésőbbi i.sz.169-ből származik. Az első írásos emlék Mocsoládról egy 1294-ben kelt oklevélben található- Mocholai változatban. Ekkor a település még a veszprémi apátsághoz tartozott. A helynév mocsár, lángocska, kenderáztató jelentésű szláv, horvát eredetű szóból keletkezett, és valószínűleg arra utal, hogy a falut mocsaras, lápos talaj határolta. Elmondható a régészeti leletek és a helységnév tükrében, hogy a település helye évszázadokon át folytonos maradt a Baranyai Hegyháton. I. István király vallási törekvéseinek hatására az 1200-as évek elején épült a Mágocsi Templom (közvetlenül szomszédos település, így Alsómocsoládon az 1800-as évek közepéig nem épült templom), melynek hatására elkezdődött a megtelepülés a jelenlegi faluhelyen.

A település a XIII. században a mágocsi bencés apátság tulajdonában volt földbirtokként, majd II. Ulászló 1510-ben Bodó Ferenc földbirtokosnak adományozta 24 egyéb faluval, Tolna, Somogy és Baranya megyék határán. A török időkben teljesen feldúlták és kifosztották, ám az elmenekült lakói lassan visszatértek, és kissé távolabb- a jelenlegi alsómocsoládi falu helyén, új falut építettek.
A XVII. sz. végén a szerbek lakták. Lakói között az évszádok során megtalálhatok voltak a magyarok mellet vallonok, szlávok, németek, olaszok is. Az újkori történet legmeghatározóbb népcsoportjai a magyarok és a németek.

1930-ban 746 lakos magyar és 68 német nemzetiségűnek vallotta magát 1970-ben 570 magyar és 43 német nemzetiségű élt a faluban. Sajnos a népesség száma 1960-as évektől folyamatosan csökken, sokan elvándoroltak nagyobb városokba a fiatalok közül, a falu elöregedésével az élők sorából is sokan eltávoztak, kevesen születtek, így aztán jelenleg 372-en élnek településünk közigazgatási határai között. Túlnyomó többségük római katolikus vallású, a községben vallási vagy etnikai feszültség nem jelentkezik.

Nagy mérföldkő a falu életében az 1872-ben kiépülő Dombóvár-Bátaszék-Baja-Csikéria irányú vasútvonal. Az ezen az építkezésen dolgozó olasz munkások nem tudni szándékosan, vagy véletlenül felgyújtották a falu házait, ám azokat az itt élők élni akarásának bizonyítékaként újjá építették.
  

A falu életének legmeghatározóbb földesurai a Sztankovánszky család leszármazottai voltak. A falu újkori történelmének legmeghatározóbb etnikai csoportjai a magyarok és a németek. 1947-ben megkezdődött a német lakosság kitelepítése. Földjeiket és javaikat elvették. Mint mindenütt az országban, természetesen Alsómocsoládon is végbement az erőszakos szövetkezesítés.

A falu jelképei címere és zászlaja.

 

 A címer három részből áll általában.

  1. A pajzs /ez jelenleg a Sztankovánszky család által Alsómocsolád községnek adományozott Községcímer./
  2. A pajzs feletti nemesi rész.
  3. A címer palást, ez a pajzsot övező díszítés.

A címert az 1300-as évek végén Zsigmond király adományozta a családnak. A pajzson lévő ábrák szimbolikus jelentései: A bástya a várbirtoklást, a három halom a hozzátartozó föld és erdőbirtokot, a kék alapszín az ég kékjét, a bástyára tekeredő kígyó az abban a korban, a címerekben előforduló állat-alakok egyike. Valószínűség szerint a család akkori jellemzőit /ravaszság, szókimondás / ábrázolta. A bástya tetején lévő ötágú korona a nemességet igazolta.

A korona ágai a ranglétrán elfoglalt helyet ábrázolták. A hétágú a bárói, a kilencágú a grófi, a tizenegyágú a hercegi rangot jelentette. A pajzs fölötti nemesi rész legtöbbször a pajzson levő főábrát ismételte, két oldalt a kiterjesztett szárnyú sas / mint jelen esetben/ vagy egyéb oroszlán, griff stb. állatalakokkal kiegészítve. A címerpalást színei a családi zászló színei voltak, illetve a nyeregtakaróké. Jelen esetben a kék és piros.



Nagy kontrasztú változatNagy kontrasztú változat


wlink weboldal készítés