Pölöske

A falu fekvése, természeti adottságai

A falu története

A Nagy Széchenyi Pölöskén

Régészeti örökség

Látnivalók, nevezetességek

A Pölöskei-tavak

Itt élt közöttünk

A falu gazdasági helyzete

Alapítványok

Programok

Rendezvények

Egyház

Civil szervezetek

Közintézmények

Ez történt...

Vállalkozások

Önkéntes Pont Pölöske

Térkép




Széchenyiek Pölöskén

Széchenyi István, a legnagyobb magyar földjén élünk!

A Széchenyi család nemcsak a legnagyobb magyar, hanem a legkeresztényebb lelkületű magyar katolikus család is volt.
Széchenyi István mindösszesen háromszor járt Pölöskén. Jakabffy Károly helytörténeti tudor emlékeiben két ittlét rögződött. Az ő jóvoltából nagyon sokat tudhatunk ezekről az időkről is -  a Teleki család kocsisa volt.
Jakabfy Károlynak nem jelentek meg írásai, spirálfüzetekbe jegyezgette emlékezéseit, ami a család tulajdonában van.
 
„A Nagy Széchenyi 1791. szeptember 21-én született Bécsben. 1807-ben szülei nevelőtanárával elküldték a Zala megyei Pölöskére, a községben lévő házukba, hogy ismerkedjen a falusi szokásokkal és népekkel, és ami fontos volt, hogy tanulja a magyar nyelvet.
A kis gróf és nevelője május 20-án érkezett a szerény és szegényes zsuppfödeles faluba. Az akkori írások szerint Pölöskén csak 20 ház volt. Mind jobbágyok voltak, később ezekből lettek az úrbéresek.
A Széchenyi családnak ugyanis a faluban bent is volt háza, kényelmes szobákkal. Ott lakott a gazdaság vezetője a családjával, de voltak vendégszobák, irodák is. Így volt az érkező kis grófnak és nevelőjének is kényelmes lakása.” – így emlékezik írásaiban Károly bácsi.
 
Az 1848-as februári, márciusi eseményeket Széchenyi felzaklatott idegrendszere nem tudta elviselni. Jakabffy Károly  a gróf második látogatását e dátum és az 1848-as szeptember 5-i Döbling-i bevonulás közé teszi.
 
„1848-ban Kossuth Lajos csatát vesztve elmenekült. A Nagy Széchenyi nem hagyta el a hazáját, Pölöskén keresett menedéket. A Nagy Széchenyi bujdosása alatt a sohollári erdőben tartózkodott, amikor az osztrákok elfogatási parancsot adtak ki személye ellen. Háromheti tartózkodási ideje alatt napkeltétől napnyugtáig beteg idegeit csillapította a csend völgyében.
Nyár végén pandúrok vágtak át az erdőn. Széchenyi István koldusnak volt öltözve, bujkálva az osztrákok elől, éppen a sok kis fácáncsibével foglalatoskodott. A két pandúr járőr odaért hozzá és megkérdezte:
- Ki maga és mit keres itt ezen a tiltott helyen?
A koldusnak álcázott gróf válasza alázatosan csak ez volt:
- Ezekben a kis csíkos csibékben gyönyörködöm.
A két pandúr szeme összevillant s az egyik ezt mondta:
- Ez a kódis biztosan meghibbant.
Aztán a másik így szólt hozzá:
- Menjen előttünk, bekísérjük Barnak-pusztára a majoros gazdához.
A szegény kis kódis nem ellenkezett a törvény őreivel, és elindult a két pandúr előtt. Amint a tanyához értek volna, a gazda meglátta, hogy a két pandúr előtt ott van az ő Ura, a Kegyelmes Úr. Tüstént eléjük ment, és mint tisztelettudó ember tisztes távolságban megállt és köszönt.
- Jó napot adjon Isten Kegyelmes Nagy Uram! – aztán a pandúrokhoz fordult – Hát tudják, vagy inkább nem tudják Kendtek, hogy maguk kit kísérnek?
- Hát azt már mi igazán nem tudjuk, hogy kit kísérünk! – válaszolták azok.
- Hát a Nagy Széchenyi Istvánt – mondta a tanyagazda.
A két pandúr rögvest letérdelt és úgy kérte a bocsánatot, hogy ezért a nagy szégyenért ne vegye el a kenyerüket. De már nemcsak a kenyerük, hanem akár az életük is kockán forgott, ha a Nagy Úr azt kívánja.
De Széchenyi csak ennyit mondott: – A törvénynek viasz az orra (csűrhető, csavarható). Maguk a kötelességüket pontosan teljesítették, ezért nem haragszom, mert ahol a harag a nyertes, ott a lélek békéje a vesztes.”

 
 
Témaelválasztó ikon
 

 



Nagy kontrasztú változatNagy kontrasztú változat


Önkormányzatok, Polgármesteri Hivatal

Az önkormányzat intézményei

Közérdekű tájékoztatás

Szervezeti és Működési Szabályzat

Az önkormányzat rendeletei

Testületi ülések jegyzőkönyvei

Pölöske Község Önkormányzatának hivatalos honlapja wlink weboldal készítés