Dédestapolcsány



www.magyartelepulesek.hu


Normál változat

2013. május 20-án DÉDESI VÁSÁR!!!

Köszöntő

A falu fekvése, természeti adottságai

A falu története

A "leromlott vár"

"A reformáció terjedésének határa"

Műemlékek, látnivalók

Lázbérci-víztározó és környéke

A falu gazdasági élete

Programok

In English

Deutsch

Alapítványok

Egyházak

Civil szervezetek

Közintézmények

Közbeszerzési terv - 2009.

Térképek

KÖZÉRDEKŰ TÁJÉKOZTATÁS

I/1 és I/3 Önkormányzatok, Körjegyzőségi Hivatal

Az önkormányzat intézményei

FÖLDTERÜLETEK ÉRTÉKESÍTÉSE

Pályázat

KÖZÉRDEKŰ HIRDETÉS

Nyugdíjasok figyelmébe!

Képek a Nyugdíjasházról

Eladó lakások!

Tájékoztató és pályázati űrlapok

Önkormányzat döntéseihez kapcsolódó ügyiratok

Testületi ülések jegyzőkönyvei

Szervezeti és Működési Szabályzat

Az önkormányzat rendeletei




Valid CSS! Valid XHTML 1.0 Transitional Level A conformance icon, W3C-WAI Web Content Accessibility Guidelines 1.0






Az 1595. évi összeírás tudósít a dédesi református egyház első templomáról, amely a református hitre áttért katolikusok középkori temploma volt, és a katolikus templom helyén állt. Jelenlegi temploma 1800-1801. között épült későbarokk stílusban.
 
A tapolcsányi református templom építésének pontos adata ismeretlen, azonban 1705-ben a megye támogatásával renoválták, 1796-ban pedig jelentős átépítésen esett át. Az úrasztalán olvasható 1696-os dátum azonban a templom építésének valószínű időpontját jelenti. Berendezésein a szürke olajfesték alatt a XVII. század második felében festett, tulipán és rózsa mintás díszítés hiánytalanul megtalálható. A templom műemlékké való nyilvánítása folyamatban van.


 
 
A római katolikus templomot 1820-ban építették a község feletti sziklára. A szájhagyomány szerint eredetileg Pálos-rendi kolostor állt a helyén, amelyet valószínűleg a reformáció idején romboltak le.
A templom értékes növényekkel van körülvéve, csodálatos innen a kilátás a községre és a távolabbi környékre.





 
A Serényi kastély
 
1903-ban épült eklektikus stílusban. Valaha a Serényiek nyaraló kastélya volt, mára egy vállalkozó birtokába került, konferenciaközpontot óhajt létrehozni benne, így a látogatók csak kívülről csodálhatják meg. Főleg ősszel felejthetetlen látvány a kastélyhoz vezető gesztenyefákkal övezett út. A kastélyt körülölelő sziklákban sok kis barlang van.


 


A községen végigsétálva sok szép olyan házat láthatunk, amely megőrizte a hagyományos népi építészet formáit. Ha figyelmesebben körülnézünk, találhatunk egy-két olyan tornácos házat is, amelyeken még az eredeti bán-völgyi pala látható. Régebben ugyanis a házakat a Bán-völgyben bányászott palával fedték. Aztán a bányászat megszűnt, és a háztetőkön a palát felváltotta a cserép.


 



 A Dédes és Bántapolcsány világháborús áldozatainak tiszteletére állított emlékhely a község központi helyén található.




 


 A Dédesi vár  
A korabeli okiratok lerombolt várnak (Castrum dirutumnak) említik Dédes várát. Romjairól Szendrei János 1902-ben készített felvételi rajzokat. A rajzok szerint azonban a várnak már ebben az időben is csak olyan kevés maradványa volt, hogy alaprajzát megállapítani nem lehetett.


 Az 1968-as állapotról így ír egy másik munkájában Gerő László: "A várrom négyzetes toronyfala áll a magas, sziklás hegytető kissé elnyújtott gerincén, észak-déli hossztengellyel. Déli és nyugati kőfala a törmelékfeltöltődéstől is 6 m magasan áll, benne födémek gerenda részei. A gerinc északi végén előbbitől kb. 40 m-re nagyobb falmaradvány, a kettő között ciszternaszerű építmény, részben téglafalazattal. A keleti oldalon külső várfal kiszögellő szakasza kb. 20 m-rel a csúcs alatt az északi oldalon lévő kiszögellésen is falnyomok."
Dobosy László a vár területét a következőképpen írja le: "A vár észak-déli hosszanti tengelye kb. 70 m, a déli legszélesebb része kb. 20 m, míg az északi végén alig 5 m-re szűkül össze. Az északi fele kb. négy méterrel alacsonyabban fekszik a keskeny, 5-6 m széles mészkőszikla vonulaton, kb. 30 m hosszúságban. Ennek nyugati oldalán 3 szakaszban 1-2 m falomladékot látni. A keleti oldalát csaknem függőleges sziklafal zárja le. A vár e részén falmaradványokat nem találunk.
A déli fele területileg ettől eltérő, kb. 40 m hosszú és 20 m széles, téglalap alakú, s ez az északi résztől kb. 4 m-rel magasabban fekszik. Keleti oldalát kb. 16 m hosszú és 3-4 m magas fal zárja le, mely derékszögben kb. 6 m hosszúságban folytatódik az északi oldalon. A délnyugati sarokban találni az egyetlen nagyobb méretű, szabadon álló sarokfalat. E fal nyugati oldala 8 m hosszú, a déli része 2 m. A magassága kb. 6 m. Egy ablaknyílás és a szintet elválasztó gerendázat helye is látható benne. A fal már igen omló állapotban van, különösen az alsó részen, s ezért állagmegóvása nélkül nem sokáig küzd az időjárás viszontagságai ellen. A falazat a helyszínen található mészkőből habarccsal épített. E terület közepén egy 3,5 m mély és 4,0 m széles, szabályos négyzet alakú bemélyedés van. Helyenként égetett vörös téglával volt kifalazva. A falazat sok helyen már leszakadt. Valószínű a vár ciszternája lehetett.
A vár egész területe bokrokkal, fákkal benőtt, több helyen a falak omladékai borítják. A déli és nyugati oldal egy részén a vár szintjétől kb. 10 m-re a hegyoldalban vízszintes padka húzódik, ami valamikor árok is lehetett, amit faltörmelékek tömtek be."





 

 

A dédesi temetőben áll egy síremlék, amelyen Lajos Árpád neve van. A miskolci Herman Ottó Múzeum neves néprajz-muzeológusa volt, akinek munkássága, gyűjtőmunkája szinte egybeforrt a Bán-völgyével.
Ma a helyi általános iskola viseli a nevét.

 


 Dr. Kiss Miklós körzeti magán állatorvos lakásán több mint 2000 db-ból álló cserép- és keménycserép edények találhatók. Ennek mint egy fele "apátfalvi születésű ", de van Hollóházáról, Telkibányáról, Miskolcról, Városlődről és Farkaslyukról, továbbá cseh, sőt német nyelvterületről származó darab is. Emberek, vidékek szokásait, művészi értékeit ismeri meg a látogató, e páratlanul gazdag és impozánsan berendezett magángyűjtemény megtekintésekor.


15 évi gyűjtésről így vall: "Gyűjteményemben megtalálható szülőföldem és gyermekkorom egykori életét idéző szinte valamennyi tárgy, hisz egy emberöltőnyire még mindennapos használati és díszítési eszköz volt a "bélapátfalvai" tányér, findzsa, komatál, korsó, kancsó, a különböző gömöri és alföldi csecseskorsó, és kisebb-nagyobb méretű vászonfazekak." Saját szórakozására és minden érdeklődő örömére végzi ezt a nem kis fáradságot és utána járást igénylő munkát. Napjaink rohanó világában jóleső érzés egy kicsit megpihenni a lassan már feledésbe merülő népi alkotások muzeális emléke között.  A "Cserép- és keménycserép edények" kiállítása állandó ! 

 



Tel.: 06-48/501-037, drótposta:

 


weboldal készítésDédestapolcsány Község Önkormányzatának hivatalos honlapja