Túristvándiról Túr néven már van adat a Váradi restrumban, melynek eredetijét Kalán prépost, a királyi udvari jegyző készítette. Az eredeti kézirat a pannonhalmi Szent Benedek levéltárban volt őrizetben, II. Géza király idejéből, az 1142 évből keltezve. A település a Szente-Mágócs nemzetség birtokaihoz tartozik. A Szente - Mágócs nemzetség, mely az onogur törzsből származott, az Ond földjéről, Csongrád környékéről költözött Szatmárba. Fő lakó és temetkezési helye Czégény volt. Ők telepítették a 100%-os magyarságot birtokaikra a XI. században. 1181-ben még csak predium, azaz néhány jobbágyból álló kistelep volt. A Czégényi Monostor birtokaként említik először, a XII. században, nevét Istvándira változtatták a Kölcsei nemzetség fiáról. 1315-ben a Kölcsey család birtoka volt, 1344-ben I. Lajos adta vissza a hűtlenség miatt elkobzott Istvándit a Kölcseyknek. Ettől kezdve általában a Kölcsey és a Kende családok voltak a földesurai, de 1512-ben már a Perényieknek is volt benne részük. A Perényi család birtokrésze a XIX. századra is megmaradt, majd eladták gr. Károlyi Józsefnek. 1908-ban veszi fel a Túristvándi nevet megkülönböztetésül a határában folyó Túr-folyóról.
Lakosai a középkorban magyarok voltak, csak a későbbi századokban települt meg a községben jelentéktelen számú idegen /román / népelem. 1839-ben 360 lakosa volt.
Közigazgatásilag Istvándi 1860-tól a Szamosközi, 1870-től a Fehérgyarmati első járáshoz, 1876-tól a Fehérgyarmati járáshoz tartozott. A XX. század elejétől a Fehérgyarmati járás községe. 1924-től a Kömörői Körjegyzőséghez tartozott. 1983-tól községi közös tanács társközsége, tanácsának székhelye Szatmárcseke volt. 1989. július. 1.-től Fehérgyarmat városkörnyéki községe, 1991-től önálló. 1995. évi közigazgatási besorolása: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében független polgármesterrel és független képviselő testülettel rendelkező község. 2004. január 1-től  a Túristvándi - Kömörő Községek Körjegyzőségének székhelye.

Túristvándi jelképei: címere és zászlaja.
Túristvándi község számára tervezett címer a feudális kori községi pecsétnyomó ábráján alapul. Külön mezőben van a tölgyfa és külön mezőben az ekevas-csoroszlya. A címer két kiegészítő elemet tartalmaz a pecsétábrához képest: a helyi jelentőségű vízimalmot, illetve a természeti környezetre utaló halat.