Tiszacsécse

Középkori adataink nincsenek az akkor Csécsén állt templomról; annyi bizonyos, hogy a korán tért hódított reformáció szinte az egész falu népességét érintette, s az először a szomszédos Milota leányegyházaként a Beregi Egyházmegyéhez tartozott.

Az önálló egyház kialakulása 1673-ban kezdődött meg, s a források szerint a falu régi temploma 1696-ban a reformátusok kezén volt. A lelkészek névsorát 1735-től ismerjük, az anyakönyveket 1776-tól vezetik.

Az 1808-1809-ben végzett Tiszántúli Református Egyházkerületi összeírás szerint Csécsén a létezett. A jelzett épület építési idejére utalhat, hogy „találtatik ilyen szám a karban:1655.” Harangjai közzül az egyik, az egy mázsa 25 fontos súlyú 1771-ben készült ( felírata : , míg a másik, kisebbik felirata és készítésének ideje az összeírás szerint: (Ez utóbbi harangot az első világháború előtt beolvasztották.)

A jelenleg álló templom építési ideje a XIX. század első harmada. A források szerint „Ezen folyó év 1822-ik esztendőben az ócska és megavult mint egy 200 esztendős fatemplom helyett az újnak fundamentuma letétettet”.

A templom belső

A templom karzatán lévő felirat némileg korábbra teszi az építés megindítását:
Kósa János Egyházfiságába”

A megye műemlékeiről készült topográfia szerint a templomajtók nyílászáró szerkezetei a XIX. század végén a szomszédos Milotáról kerültek az épületre.
Az 1980-as években végzett helyreállítási munkák során az addig vályogfalunak hitt templomról kiderült,hogy favázas építmény, hasonlóan a tákosi és a mándi templomokhoz˙(egyébként az imént említett összeírás „ nagy avult Fa Templom „ megjegyzése is ugyanilyen faltípussal épült épületet jelenthetett, hiszen a jelenleg is álló favázas tákosi templomot is hasonló formában írták össze ugyanekkor ).

Régi úrasztali felszerelési tárgyai (melyek jelenleg a debreceni Református Kollégium múzeumában találhatók) zömmel XVII. századiak: egy domborított díszítésű ezüstpohár a szegélyén lévő felírat szerint 1695-ben készült („MAGAS JÁNOS ÉS DO AN AZ CSECSEI ECLESIA SZÁMÁRA ATÁK ANNO1695.”) Egy ónból készült keresztelő edény kupáján két felírat is található: „BFVE 1694 „ és „Újvárosi János”. Egy korsó a Felső – Tisza-vidéki református úrasztali edények között nem ritka kőcserépből készült. A szürke alapszínű edényen a felső máz sötétkék, ez utóbbiban visszamélyítve szürke növényi díszítés látható. A fül féltekéje szürke, díszítetlen. A díszített félteke hasán nyolcszögű medalionban kétfejű sast tartalmazó császári címer található, évszámos monogrammal: ” 1.6. G. …. R. 8. 8.”, ami az 1688-as készítési évet rejti. Úrhímzéses úrasztali textíliái a XVIII. század első feléből származnak.

_____
Forrás:
Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeumok Igazgatósága
megbízásából a Múzeumfalu Baráti Köre kiadványából került
kijegyzetelésre. Szerkesztője:Páll István

Tiszacsécse Község Önkormányzatának hivatalos honlapja

Tiszacsécse www.magyartelepulesek.hu
Normál változat Köszöntő Tiszacsécse rövid története Móricz és Tiszacsécse A Móricz Zsigmond Emlékház A református templom A református fa harangtorony Programok Rendezvények Civil szervezet Közintézmények Képtár Szállás, vendéglátás Térkép Tiszacsécse Község Önkormányzata Önkormányzat intézményei Tevékenységre, működésre vonatkozó adatok VÁLASZTÁS - 2014 Szervezeti és Működési Szabályzat Testületi ülések jegyzőkönyvei Önkormányzat rendeletei			Középkori adataink nincsenek az akkor Csécsén állt templomról; annyi bizonyos, hogy a korán tért hódított reformáció szinte az egész falu népességét érintette, s az először a szomszédos Milota leányegyházaként a Beregi Egyházmegyéhez tartozott. Az önálló egyház kialakulása 1673-ban kezdődött meg, s a források szerint a falu régi temploma 1696-ban a reformátusok kezén volt. A lelkészek névsorát 1735-től ismerjük, az anyakönyveket 1776-tól vezetik. Az 1808-1809-ben végzett Tiszántúli Református Egyházkerületi összeírás szerint Csécsén a létezett. A jelzett épület építési idejére utalhat, hogy „találtatik ilyen szám a karban:1655.” Harangjai közzül az egyik, az egy mázsa 25 fontos súlyú 1771-ben készült ( felírata : , míg a másik, kisebbik felirata és készítésének ideje az összeírás szerint: (Ez utóbbi harangot az első világháború előtt beolvasztották.) A jelenleg álló templom építési ideje a XIX. század első harmada. A források szerint „Ezen folyó év 1822-ik esztendőben az ócska és megavult mint egy 200 esztendős fatemplom helyett az újnak fundamentuma letétettet”. A templom belső A templom karzatán lévő felirat némileg korábbra teszi az építés megindítását: Kósa János Egyházfiságába” A megye műemlékeiről készült topográfia szerint a templomajtók nyílászáró szerkezetei a XIX. század végén a szomszédos Milotáról kerültek az épületre. Az 1980-as években végzett helyreállítási munkák során az addig vályogfalunak hitt templomról kiderült,hogy favázas építmény, hasonlóan a tákosi és a mándi templomokhoz˙(egyébként az imént említett összeírás „ nagy avult Fa Templom „ megjegyzése is ugyanilyen faltípussal épült épületet jelenthetett, hiszen a jelenleg is álló favázas tákosi templomot is hasonló formában írták össze ugyanekkor ). Régi úrasztali felszerelési tárgyai (melyek jelenleg a debreceni Református Kollégium múzeumában találhatók) zömmel XVII. századiak: egy domborított díszítésű ezüstpohár a szegélyén lévő felírat szerint 1695-ben készült („MAGAS JÁNOS ÉS DO AN AZ CSECSEI ECLESIA SZÁMÁRA ATÁK ANNO1695.”) Egy ónból készült keresztelő edény kupáján két felírat is található: „BFVE 1694 „ és „Újvárosi János”. Egy korsó a Felső – Tisza-vidéki református úrasztali edények között nem ritka kőcserépből készült. A szürke alapszínű edényen a felső máz sötétkék, ez utóbbiban visszamélyítve szürke növényi díszítés látható. A fül féltekéje szürke, díszítetlen. A díszített félteke hasán nyolcszögű medalionban kétfejű sast tartalmazó császári címer található, évszámos monogrammal: ” 1.6. G. …. R. 8. 8.”, ami az 1688-as készítési évet rejti. Úrhímzéses úrasztali textíliái a XVIII. század első feléből származnak. _____ Forrás: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeumok Igazgatósága megbízásából a Múzeumfalu Baráti Köre kiadványából került kijegyzetelésre. Szerkesztője:Páll István
Tiszacsécse Község Önkormányzatának hivatalos honlapja