Báró Orlay András 1672-ben a kurucokhoz állt, mire a fiskus lefoglalta vagyonát s lánya, Borbála, aki gróf Serényi András felesége volt, csak nagy nehezen tudta visszakapni birtokát. Az öccse részét is – minthogy az is a hűtlenség vádjába esett -, magához váltotta a putnoki uradalommal együtt. Erre 1687-ben került sor. Az Orlay birtok – benne Dédes – Orlay Borbála révén Serényi Andrástól született gyermekeire és azok utódaikra szállott. Ezt követően századokon át a Serényi család bírja a falut.
Dédes várának pusztulása után a király Tapolcsányt Putnok vár tartozékául jelölte ki, majd 1568-ban Daróczy Máténak adományozta, de csak élete tartamára. Máté halála után mégis a család kezében maradt a falu. 1582-ben fiának a gyámja, Újszászi János a település birtokosa.
A XVI. század utolsó harmadában a falu török hódoltsági terület lett, adót fizetett – Dédeshez hasonlóan – a töröknek. Utóbb az adó és a különféle falura kirótt szolgáltatások egyre növekedtek, ami visszavetette mindkét település fejlődését. A nyomasztó terhek alól a lakosok Tapolcsányról többször elmenekültek – például 1576-ban.
A XVII. században Daróczy István 110 forintért a nyéki birtokával együtt elzálogosította Tapolcsányt  Andrási Katalinnak, aki Serkei Lórántfy Mihály özvegye volt. A birtokosok között találjuk ebben az időben Gimesi Forgách István gyámsága alatt a Dósa-árvákat: Ádámot és Tamást, majd Palugyai Zsófiát. A XVIII. században pedig a Primóczi Szentmiklóssy családot, melynek Ferenc nevű tagját 1757-ben iktatták be Tapolcsány birtokába. A família a XIX. század középéig volt a falu egy részének tulajdonosa, a többi részt a dédesi hámorok, úgymint Glas Izmik, Letinak testvérek és a Kovács család bírták.
A XVI. században mindkét falu reformátussá lett. Dédesbe még a Perényiek alatt 1575-ben, míg Tapolcsányba az 1576-os török általi pusztulás után érkeztek reformátusok. Az 1595. évi összeírás Dédesen református templomról tudósít minket, de hogy ez a középkori templom volt-e vagy valami más, nem tudjuk, de nem sokáig állt, mert 1608-ban fából építették a következő templomukat, ami a környék jórészének anyaegyháza lett. A tapolcsányi templom építési idejét nem ismerjük, de 1705-ben a vármegye már öt forinttal segítette javítási munkálatait. A két falunak sokáig közös iskolája volt. A közeli Uppony-szorosnál egy szikla tetején 6 méter magas kereszt jelzi a reformáció terjedésének határát.