Ipolytarnóc hírnevét a XIX. század kiemelkedő alakjának, Kubinyi Ferenc tudósnak köszönheti.
A kutató 1836-37-ben fedezte fel a hazai földtani örökség egyik legértékesebb, a világ leggazdagabb harmadkorilábnyomos lelőhelyét, amely az özönvíz előtti vulkáni katasztrófa emlékeit őrzi. Kevés olyan hely létezik, ahol a múlt mélységes-mély, feneketlen kútjába enged betekintést.
A Csapás-völgyben, a felső miocén-kori lerakódásokban szenzációs tudományos értékű növény– és állatlenyomatokat találtak. Az 1944-ben védetté nyilvánított és az azóta több szakaszban is bõvített 512 hektárnyi dombvidékekkel kapcsolatos természetvédelmi törekvések 1986-ban egy geológiai tanösvény megnyitásában öltöttek testet. A világviszonylatban is páratlan leletek sorsa 1995-ben újabb fordulatot vett, mert az összeurópaitermészeti örökség részének nyilvánították. Az Európa Tanács Európa Diplomával tüntette ki. A terület a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében van.

Az ősvilági Pompeji eltemetett kincsei 20 millió év szendergése után kerültek lassan újra napvilágra. A vízmosások falában, eróziós domboldalain felszínre került rétegekből cápafogak, kövesedett fák, levéllenyomatok, ősállatok lenyomatai tárulnak fel páratlan megtartásban.

 

2007 végén - a természetvédelmi  terület páratlan földtani öröksége világszínvonalú interpretációs eszközökkel gazdagodott.

2010 nyarán - befejeződött az Ipolytarnóci Ősvilági Pompeji turisztikai célú fejlesztésének II. üteme.
Nemcsak látnivalókkal bővült a természetvédelmi terület, megnyitásra került egy étterem és egy fedett tér asztalokkal, ahol a kirándulók elfogyaszthatják elemózsiájukat. A gyerekek részére játszótér kialakítására is sor került.

Ezt a csodás természetvédelmi területet
érdemes azoknak is felkeresni, akik egyébként már jártak a területen!